"Egy század arcai" – Benő Attila verseskötetének bemutatója

"Katonaportrék a századvégről" – Kulcsár Edmond első éves hallgató recenziója

Manapság nem kötelező a fiatal férfiak számára a sorkatonaság teljesítésére, így nehéz dolgunk van, amikor a katonaságról mint intézményről kell beszélnünk, hiszen minderről csak a szülők, nagyszülők meséiből, esetleg különböző irodalmi művekből, történelemkönyvekből szerezhettünk tudomást. Azonban több olyan, a katonalétből merítkező szépirodalmi mű áll rendelkezésünkre, amelyek szereplőiket, ezek cselekedeteit és a felettük álló rendszerhez való viszonyukat mutatja be, egy olyan atmoszférát hozva létre, amely nemcsak a katonaságot mint intézményt mutatja be, hanem egy rendszert és egy korszakot is hitelesen ábrázol. Ilyen alkotásnak tekinthető Benő Attila Egy század arcai című verseskötete is.

img 3443A mű tematikáját tekintve lírai arcképek ábrázolása, az 1980-as évek romániai hangulatát idézi az olvasó számára, majd a kommunista rendszer elnyomó hatalmát, valamint a versekben bemutatott “képzetlen század lusta kamaszainak” viszonyulását a katonaság intézményéhez. A szerző szerint (aki egyben nyelvész és egyetemi tanár is) a kötet egy, úgynevezett “adósság” a katonaságban megélt emlékeinek, tapasztalatainak, azaz döntő részben valós elemeken alapszik, amit a hatáskeltés érdekében alakítanak csak néhol fikciós tevékenységek. Így egy fajta kordokumentumként is olvasható a kötet.

Img 3444

A Prológus című első vers bevezet minket az előbb említett atmoszférába, ahol egy századnyi, “a hon védelmére alkalmatlan” fiatal közlegény sorsával szembesülünk, amint azok “kényszer-szolgálatban” találják magukat. A vers remekül indít, s már a legelején fokozza a fiatalok szemszögéből megjelenő, kiszolgáltatottságban rejlő kegyetlenséget azzal, hogy jelen van a szabadulás felé irányuló vágyakozás, és tudatosul bennük, hogy az események maradandó lelki sérülésekkel fognak járni. Ezt követően kezdődik el az egymással állandó párbeszédet folytató, egymásra utaló versek karaktereinek a bemutatása azáltal, hogy a vers beszélője leírja számunkra azok főbb tulajdonságait, cselekedeteit, vágyait és a többiekhez való viszonyát. Huszonegy alakkal találkozunk, ezek mindegyike meghatározó szereppel bír a katonaság és a kor reprezentálásában, azonban úgy éreztem, az újoncok közül néhányan mégis kiemelkednek a többiek közül. Ilyen volt számomra a Diák karaktere, aki a költő önarcképeként jelent meg, s aki „a hadi üzenet helyett zűrzavar-verset ütöget”. Ez a számomra kulcsfontosságú szereplő sok más helyen is megjelenik. Ezek közül talán a legfontosabb a Kázmér, az írnok című versben való jelenléte, ahol Kázmérral együtt kezdenek verset írni, aki inkább alteregóként működik. Egy másik kiemelkedő személy Gábriel, aki azért jelentős karakter a műben, mert ő az, aki bizonyos módon megjeleníti a kor rendszerének szigorát és azt, hogy aki kiemelkedő láncszemként helyezkedik is el a láncban, egy pillanat alatt elbukhat és felemésztődik a rendszer szabályai által. Gábriel a Szabad Európa rádió adását hallgatva lebukik, elveszíti „az erdélyi szilvalével” elért kivételezés kitüntetettségét és a „bukott angyal” sorsára jut.

Img 3450

Mindemellett meg kell említenem a hatalom embereit (Szénafű, Simaképű, Mutuj), akik büntetések kiróvásával és erős szigorukkal mutatják be a kommunista rendszer működésének mikéntjét. A Gábriel megnevezésében való változás mutatja talán a legjelentősebben, a karakterek beszélő nevein kívül (Mutuj, Lunguj, Szénafű káplár, Simaképű stb.), a szövegek alaphangvételét: az iróniát.

Az Epilógus érdekes módon zárja a kötetet: elérkezik a várva várt szabadulás, mindenki elkezdheti élni a saját civil életét, mégis „a szabadság mosolyára árnyék vetül”, valamiért a szabadulás öröme eltompul. Amikor a katonai század munka-századdá alakul, felvetődik a kérdés, hogy valóban szabadok lettek-e, vagy a szabadság ilyen értelemben mindig jövő idejű marad.

A kötet műfaját illetően nehezen tudtam eldönteni, hogy hová is soroljam, ugyanis az olvasásakor egy nagyon erős narratív szálat fedeztem fel az egész mögött; sok esetben úgy éreztem, a kötetnek inkább elbeszélője van, mintsem lírai énje, valamint ezt a bizonytalanságot erősítette az is, hogy a prológus és epilógus általi keretezés a regény strukturális tulajdonságaira emlékeztetett. Olyan benyomásom volt, mintha egy jól kidolgozott, tartalmas versesregényt olvastam volna. Ezek mellett azonban mégiscsak egy olyan erős lírai vezetése van a kötetnek, hogy semmiképp sem sorolható az epikus műfajok közé.

Img 3466Végeredményben Benő Attila kötete egy olyan lírai korrajzként olvasható, amely a Prológus és Epilógus által keretezve, szereplők bemutatásán keresztül és az irónia eszközének használatával nagyszerűen reprezentálja az 1980-as évek kommunista Romániájának miliőjét, a fiatal férfiak katonasághoz való viszonyulását az adott rendszerben, valamint a kiszolgáltatottság érzését.

Kulcsár Edmond, magyar–angol szak, I. év

Benőattila könyvbemutatójaImg 3430Img 3437Img 3448Img 3462

forrás: magyartanszek.partium.ro